Standard (EADGBE)
A 34-es kőnél mindig van virág.
Még fiatal volt, az út őt is hívta.
Mágnes volt az ismeretlen táj.
Néhány gyors év alatt gyakran elhaladt, vagy autóstoppal elment a 34-es mellett.
Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág.
Ha torkig volt a meg nem szűnő zajjal,
Ha tavasz volt, ha forró volt a nyár,
Amint volt rá alkalom, szombat hajnalon ő is sokszor elment a 34-es mellett.
Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág.
Felnőtt, és egy autót vett, és felvette, ki az út széléről integetett.
Családja volt, de nem feledte, ő is járt így gyakran erre,
A szép időkre mindig büszkén emlékezett.
A reggel most is fényes volt, mint máskor.
Korán kelt, járatta a motort.
Kávézott, hamar elűzte az álmot, s gyorsan elköszönt, mert sürgős dolga volt.
Egy dalt dúdolt, már nem hallhatja senki.
A véletlen pont szembejött vele.
És többé már sosem fog arra menni, mert mindörökre elment a 34-es mellett.
Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág.
Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág.