Standard (EADGBE)
Legalabb azt mondd meg, hogy hova menjunk,
az ostobakkal mihez kezdjunk.
szupersztradan hiperkarma,
ez a sorsom. Nekem is meg lett irva.
Aki irta az az egbol nezi,
ott az elso sorban ul es megsem erti.
Csak bamul ram, hogy minden rendben
- neki konnyebb minden.
Azt a dobhartyat kicsit osszebbhuzni,
suket fullel konnyebb uszni.
De ha engem hallgatsz melled usznak,
a fuleid nelkul is visszahuznak.
Hat ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszer' jarsz el szorakozni,
ha alszol szinte egesz vegig,
csak akkor kelsz mikor a pultbol kerik.
Es mar olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
es olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
Es marhara nem baj, ha sosem birtak
akik azt se' tudjak hogyan hivnak.
Ez az egesz, ha mi epp ugy vesszuk,
ahogy mindenki mas is itt velunk egyutt,
igazi. Pedig csak annak tunik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem turik.
Ez a helyzet, ez csak a lovet nyeli.
Aki megengedheti, mind megengedi.
A vilag az ilyen, es itt vagy benne.
Hat mondd meg nekem, mi ertelme van
a tancnak, ha nem a szex meg a drogok
ami igazan kell. Ez az a dolog,
ami eltuntet, mint a szamarat a kodben.
Es mellettem vagy de messze tolem.
Aki szamit, azt te sosem latod.
Aki valamit is akar, az a jobaratod,
aki megeskuszik, hogy jobarat vagy,
pedig tobbnek tart, mint egy jobaratnak.
Az a sumak fajta, az sosem mondja,
csak nevetgel, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penesz erted.
Sokra kepes, aki szeret teged.
Es hiaba mondod, hogy sosem kerted.
Es hiaba mondod, hogy azt nem lehet.
Es te hiaba latod, hogy szep az elet.
Ha nem latja senki mas, cseszheted.
Vege.